1848 velünk él. A kokárda mindenkié. A nemzet mi vagyunk. Szomszédok, ismerősök, barátok, kollégák, közösségek, ilyen, olyan és amolyan családok.
Lackfi János 2016-os verse még sokáig általános érvényű marad:
MIT KÍVÁN A MAGYAR NEMZET?
Olyan hazát, hol nem ugyanazt ismétli mindig a gramofon,
Olyan hazát, hol nem löknek a sínek közé a peronon,
Olyan hazát, hol az árvalányhaj s az árvalány is védett növény,
Olyan hazát, hol a keserű nem sors, hanem stampi tömény,
Olyan hazát, hol a legkisebb is számít, nem csak a legnagyobb,
Olyan hazát, hol nem agóniát jelent, hogy „köszi, megvagyok”
Olyan hazát, hol zsebről zsebre nem jár a nesze meg hoci,
Olyan hazát, hol összejön néha kis pénzből is a nagy foci,
Olyan hazát, hol nagykapu mellett nincs mindig okos kiskapu,
Olyan hazát, hol híd alatt nem tengődik más, csak lapu,
Olyan hazát, hol nem menő a fogjuk meg és vigyétek,
Olyan hazát, hol hősi halálnál azért jobb pálya az élet.
Szavalva még jobb. A Művészek az Otthoni Oktatásért projekt keretében elmonja Tóth Balázs eh.